minusz négy kiló
2009 február 27. | Szerző: berryblue
eddig itt tartunk, nem rossz egy bő hónap alatt, és tényleg semmi megeröltetőt nem kellett tennem, csak a négy aranyszabályt próbáltam nagyjából betartani, érdemes kitenni a hűtőre, vagy az étkezőasztalra… :))
ismétlés a tudás fogyás anyja:
1. Ha éhes vagy, EGYÉL!
2. Egyél amit megkivánsz, ne azt amit úgy gondolod, hogy enned kellene!
3. Egyél tudatosan és élvezz minden falatot!
4. Ha úgy érzed jóllaktál, hagyd abba az evést!
na, mégis egy kis diéta…
2009 február 18. | Szerző: berryblue
bekaptunk egy jó kis virust, igy most hogy finoman fogalmazzak turbó fokozatra kapcsoltam fogyókúrában…:) remélem nem tart sokáig, nem igy akarok lefogyni…
blog folyt. köv. azért olvasom a könyvet közben még…
viz, viz, tiszta víz…
2009 február 15. | Szerző: berryblue
bocsi a mondókáért, de anyukaként nekem már folyton ilyenek duruzsolnak az agyamban… mostmár angolul is, szerencsére…
egyébként nagyon jó nyelvgyakorlás angolul olvasni a könyvet, egyszerű a szöveg, a hipnózist hallgatni, megérteni sem nehéz, iszonyú lassan mondja, gyönyörűűű British kiejtéssel… és ugye az angolnak gyönyörű dallama is van… andaliiitóóó…
elképzeltem harsány, pattogós német nyelven… hihihi, na nem, nem hiszem, hogy a röhögéstől végig tudnám hallgatni…:)
állitólag magyarul nagyon jóóóó, valaki dicsérte… Kálid Artúr búgó hangon… nem lehet rossz… :)))
na, szóval, mint minden fogyókúra is mondja, (ez nem az), sok folyadékra van szüksége a szervezetnek, sokkal többra, mint amit megiszunk… itt nekem mégis két teljesen új okot tárt fel ez a könyv:
Varázslatos fogyáselixír
A nap, mint nap érzett fájdalmaink-bajaink – ideértve az éhségérzetet is – közül sok a vízhiányra vezethető vissza. Ez az egyik oka annak, hogy néha bármennyit eszel is, úgy érzed, hogy nem egészen erre vágytál. Mivel majdnem lehetetlen különbséget tenni a szomjúságjelzés és a valódi éhségérzet között, ezért jó ötlet, ha az első jelentkezésekor megiszol egy pohár friss vizet. Ha utána nem vagy éhes, akkor csak szomjas voltál, ha viszont igen, akkor, nosza, rajta, egyél!
abbahagyni a kajálást, ha jóllaktam… ez a legnehezebb
2009 február 15. | Szerző: berryblue
4. Amikor úgy érzed, jóllaktál, hagyd abba az evést!
Az
emberi szervezet természetes felépítése szerint akkor kell ennünk,
amikor éhesek vagyunk, és akkor hagyjuk abba, amikor úgy érezzük, hogy
már tele vagyunk. Fontos, hogy együtt kell dolgoznunk a testünkkel, nem
pedig ellene. A fogyáshoz és a karcsúság megőrzéséhez a „belső
termosztátodat” újra érzékennyé kell tenned, hogy amikor jóllaktál,
azonnal abbahagyd az evést, és így jól érezd magad a nap hátralévő
részében. Amikor eleget ettél, a gyomrod valóban jelet küld, egy
érzést, amely azt sugallja, hogy „jóllaktam – ennyi elég volt”.
Természetesen, ha nem figyelsz fel időben erre a telítettséget jelző
üzenetre, akkor észreveheted, hogy minden további falat egyre kevésbé
élvezetes, mint az előző. Minél jobban összpontosítasz rá, annál
egyértelműbbé válik az érzés. Amennyiben a jóllakottság érzése után
tovább eszel, a gyomorszájad tájékán egyre kellemetlenebb érzések
jelentkeznek. Ezért fontos, hogy amint ezeket észleled, azonnal fejezd
be az evést, függetlenül attól, hogy milyen sok vagy milyen kevés étel
van a tányérodon.
Most
persze joggal teheted fel a kérdést: mi van akkor, ha tíz perc múlva
megint éhes leszek? A válasz rendkívül egyszerű: ha éhes vagy, egyél.
De csakis azt, amit valóban szeretnél, és nem azt, amiről úgy gondolod,
hogy enned kellene. Tudatosan egyél, élvezz minden falatot, és amikor
úgy gondolod, hogy ismét tele vagy, akkor hagyd abba!
Éhségskála
|
Szánj
egy kis időt arra, hogy megnézd a fenti éhségskálát, és közben figyelj
a testedre! Most mennyire vagy éhes? Általában akkor akarsz enni,
amikor a 3-as és 4-es között vagy a skálán, vagyis már aránylag éhes
vagy, de még nem rendkívül. Ha az 1-esig vagy 2-esig vársz, akkor a
tested átvált az éhezés fokozatra, és valószínűleg többet fogsz enni,
mint amennyire szükséged van, ezért elraktározod a felesleges zsírt.
Ideális esetben a 6-os vagy a 7-es szintnél akarod abbahagyni az evést,
amikor már kellemesen tele vagy, de még nem vagy dugig.
én a skálát kitettem az ebédlőasztalra egy hétre, újra ki kellene…, ez sokat segitett, de igaziból ez még mindig nem megy rendesen… nehéz abbahagyni, és az is nehéz, hogy ne egyek meg mindent, ami a tányéron van…
MIÉRT VAN BENNEM EZ A STRESSZ? MINTHA ÉHEN AKARNÉK HALNI?!?! tuti érzelmi és neveltetési okok…
háhá, én szeretem boncolgatni magam… újabb vadászmezőre érkeztünk…:)))
csak lazán bizni kell benne… nem fog semmi horrorisztikus történni:)))
2009 február 15. | Szerző: berryblue
igaziból már egy hónapja elkezdtem a könyvet olvasni, akkor kb a feléig jutottam, teljesen odavoltam, mennyire nekemvaló, VÉGRE NEM DIÉTA, HANEM ÉLETMÓD VÁLTOZTATÁS, el is kezdtem mindefélére figyelni, persze nem száz százalékban, hanem csak úgy beugrottak mondatok, üzenetek a könyvből, és akkor ha éppen eszembe jutott, betartottam… ez ment… és csodák csodája fogytam 3 kilót… pedig igenis ettem, sosem éheztem, és még nasiztam is, mert ugyan tudtam, hogy nem vagyok éhes, de azt is tudtam, hogy ez természetes, mert hosszabb folyamat mig az érzelmi evésről le tudok állni… McKenna is megmondta, hogy be fog következni, ne legyen bűntudatom, nem is volt… a lényeg, hogy kevesebbet nasiztam…. de azt, amit megkivántam.
igaziból a könyvben a vége felé kezd mindeféle gyakorlatokat csinálni, igy tedd keresztbe az ujjad arra gondolj, úgy nyomkodd a mellkasod és amarra gondolj… na, ezekhez nekem több idő kell, hogy megpróbáljam… én hiszek a képzelet játékában, a hatásában az akaraterőre, a pszichére, hogy igenis tud hatni az agyra, tuti át lehet programozni engem is… de akarom ezt?!? félek, hogy mást is átprogramoz bennem, hogy nem én irányitok, hogy belenyúl az agyamba… szóval a hipnózistól kicsit tartok, mert tudom, hogy mennyire befolyásolható a tudatalatti ilyen alfa vagy alfaközeli állapotban, ezért halogattam, a CD meghallgatását egy hónapig…
emlékszem, még főiskolán pszichológiából csináltunk egy kis minihipnózist valamelyik gyakorlaton… 5 perc volt az egész, de elrepitett a legcsodálatosabb helyre, amit el tudtam képzelni… fantasztikus energiákkal és boldogság hormonokkal feltöltekezve szálltunk vissza a valóságba, és utána hónapokig elég volt csak a egy icipicit felidézni, máris hepi voltam a köbön…
na, ebben biztam, hogy ez sem lesz sokkal rosszabb, és mégsem egy feketeleples bűvész varázspálcával a kezében szugerál a szemembe bámulva… és csináltat meg velem perverz dolgokat… hanem szépen bekapcsolom a CD-t felteszem a fülhallgatót, hallgatom a búgó hangú pasit… és bármikor gyorsan leveszem, kiszállok, ha valami nem tetszik… :))))
ez volt a terv… semmiképpen NEM beadni a derekam elsőre… :)))
a gyerekek és Pé aludtak, én meg úgy döntöttem, hogy itt az idő, most van 26 percem, és nem kelek fel, ha üvölt is akármelyik odafent…
csodás utazás volt… persze többször “kiszálltam”, nehogy valami történjen már…:))), de megtaláltam a BOLDOG ÉN-t a legszebb helyen, a legdrágább emberekkel a közelemben, akik csillogó szemmel, büszkén néztek rám… és igenis jóóóó volt látni, hogy sugárzok a boldogságtól, dögös csaj vagyok, mint anno voltam, fiatalabb is voltam… na, ezt nem biztos hogy meg tudom valósitani, de fiatalabbnak fogom érezni magam az tutkó…
alig várom, hogy megint meghallgassam és röpitsen a képzelet… igen, nagyon boldog voltam még utána is és másnap is… nem hülyeség ezt naponta meghallgatni, tényleg elhiszi az ember, hogy lehetséges… és IGY KEZDŐDIK EL A NAGY ÁTALAKULÁS…
persze ez már két napja volt, és most betegek vagyunk, örülök, hogy élek, tuti bealudnék rajta, azt meg nem akarom, de hamarosan… már nagyon várom…
élvezz minden egyes falatot! – na ezt imádooooom, nem nehéz
2009 február 15. | Szerző: berryblue
3. Tudatosan egyél, és élvezz minden egyes falatot!
Aki
erős túlsúllyal rendelkezik, minden idejét azzal tölti, hogy ételekre
gondol, kivéve akkor, amikor eszik. Annyi ételt lapátol a szájába,
amennyi csak belefér, majd lenyeli anélkül, hogy megrágná vagy
megérezné az ízét. Bármilyen különös is, ennek oka van. Amikor olyasmit
teszünk, ami a túlélésünkhöz kell, mint pl. az evés, a mély levegővétel
vagy a szeretkezés, akkor az agyunkban „boldogsághormon”, azaz
szerotonin szabadul fel. A túlsúlyos emberek tehát azért habzsolják be
az ételt a lehető leggyorsabban, hogy elérjék ezt a
„szerotoninboldogságot”. Mivel azonban nem tudatosan esznek, ezért
sosem veszik észre a gyomrukból érkező jelet, amely elárulná nekik,
hogy jóllaktak. Ezért tovább tömik magukat, kitágítják a gyomrukat, és
újabb kilókat szednek magukra.
| Azt ehetsz, amit akarsz, akkor, amikor akarod – mindaddig, amíg minden egyes falatot teljes élvezettel fogyasztasz el. Tényleg élvezd – minden ízt, minden hozzávalót, miközben minden egyes falatot alaposan megrágsz. A következő két hétben lassítsd le az evési tempódat a mostaninak a negyedére, és minden falatot alaposan rágj meg! Minden falat után tedd le a kést és a villát, időt adva a testednek arra, hogy érzékelhesse, mit csinál. Ha evőeszközök nélkül eszel, akkor ne fogd görcsös ujjakkal a szendvicsedet, hanem minden falat után tedd le a tányérra. Amikor lenyelted a szádban lévő falatot, akkor ismét felveheted és beleharaphatsz egyet. Így minden falat elfogyasztása tudatos döntés, és nem automatikus lapátolás. |
tulajdonképpen tényleg nem is olyan nehéz letenni azt a villát, vagy a szendvicset… amúgyis etetek még két szájat közben, igy legalább tudunk egyszerre enni.:)
eddig úgy ettünk, hogy először Nándit megetettem, ő volt általában a legtürelmetlenebb, a legéhesebb MINDIG én vagyok:))), aztán adtam Nellinek a kaját, ő már egyedül is eszik ügyesen, csak időnként kell elvágni, még adni, stb… és ha már ezek ketten csendben voltak, akkor szedtem magamnak is, majd jó gyorsan belapátoltam, hiszen hamar megunják az asztalnál ücsörgést…
na ez most annyiban változott, hogy egyszerre szedek mindhármunknak és én eszegetek Nándival egyidőben már, szépen lassan, nagyjából egyszerre végünk is… jó kis szeánsz, de legalább ezzel is elmegy az idő… nem tudom, ismeritek-e azt az érzést, amikor a délutáni alvás után számoljátok a perceket, mikor jön haza a felmentősereg?!?! :)))
miért pont tenger?!
2009 február 15. | Szerző: berryblue
béna vagyok, nem tudok másik hátteret beállitani, a tenger meg nekem nagyon a szivem csücske…
de itt most más céllal is szerepel… hogy emlékeztessen rá, hogy soooook vizet kell inni… nagyon érdekes dolgot tudtam meg, és azóta figyeltem meg én is, nagyon nehéz a szomjúság érzését az éhségétől megkülönböztetni, ezért sokszor nem is enni kellene, hanem csak inni valamit… igy én is igyekszem betartani, hogy ledöntsek egy pohár vizet mielőtt a hűtőnek esek… várok egy kicsit… aztán ha még mindig éhesnek érzem magam, akkor kajálok…
de van még egy ok, a kitűzött célomra is emlékeztet a tenger, a hullámok: nyárra szeretnék bátran fürdőruhába bújni, és gátlástalanul bikiniben császkálni, kagylót gyűjteni, vagy homokvárat épiteni a parton… vétek lenne begubózni, ha már itt van a közelben…
(ja, nem is irtam még, mi nem rég költöztünk ki New York államba, Long Islandre… szól erről is egy blog… ha érdekel megtalálod… 😉 )
azt egyél, amit szeretnél… WOW!
2009 február 15. | Szerző: berryblue
2. Azt egyél, amit szeretnél – és ne azt, amiről úgy gondolod, hogy kellene!
Amikor
meggyőzöd magad, hogy ne egyél bizonyos ételeket (pl. azért mert az
életmód magazinok oldalain azt olvasod, hogy egészségtelenek),
felborítod az adott étellel kialakult természetes kapcsolatodat. És
ahelyett, hogy kevésbé kívánnád azt a „tiltott ételt”, azonnal sokkal
vonzóbbá válik. A benned zajló harc fárasztó lehet. Ám ahogy kezded
elfogadni az ételeket, és egyre inkább hallgatsz a tested
bölcsességére, megszabadulsz attól a feszültségtől és bűntudattól,
amelyik abból fakad, hogy NEM követed a megérzéseidet.
Sokan
attól félnek, hogy ha azt esznek, amit csak akarnak, akkor az étrendjük
csokoládéból, pizzából és tortából fog állni. A kutatások azonban azt
bizonyítják, hogy ha valaki szabadon bármit és bármikor ehet, többnyire
a kiegyensúlyozott étrendnek megfelelően táplálkozik. Tehát mégis
előfordulhat, hogy a végén azokat az ételeket fogod kedvelni, amelyeket
most feltételezésed szerint enned „kellene”.
Volt egy érdekes kisérlet a könyvben, ahol pici gyerekeknek engedték, hogy egyenek, amit akarnak, és x nap múlva már beállt náluk is a helyes táplálkozás, nem csak az édességet nyomták magukba… Na, nekem ez hihetetlennek tűnt, de tuti igaz.
Nekem kifejezetten jólesik az érzés, hogy nincsen tiltott étel, én nagyon nehezen tudtam mindig is fogyózni, általában (10 éve…) nem is küzdöttem ennyi súlyfelesleggel, max 4-5 kilóval, és az mindig könnyen lement, ha kicsit jobban odafigyeltem.
Na, mióta zabagép lettem, főleg érzelmi okokból eszem, meg imádok is enni, azóta próbáltam azért többször is fogyni… de persze egyik fogyókúra sem hozott tartós eredményt.
Sajnos az első gyerkőccel terhességi cukorbetegségem is volt, na az horror volt… diétázni Karácsonykor… de számolgattam, főzöcskéztem, és csak ritkán, de “bűnöztem”… hogy utálom ezt a szót, de az majd egy másik bejegyzés lesz…
Próbáltam szoptatás után a Weight Watchers-szel lefogyni, és le is ment 10 kiló, gyakorlatilag a szülés előtti súlyomat visszanyertem… és pont akkor teherbe is estem újra… annyi volt a jó alaknak… A WW-t szerettem, mert ugyan számolgatni kellett a pontokat, de én elég rugalmasan kezeltem a dolgot, és ha a kedvenc kajáim pontértéke megvolt, nem méricskéltem már tovább… igy is sokkal kevesebbet ettem, és lement a plussz. Most viszont a két pici gyerkőccel nincs ilyenre időm, Nelli 3 éves, Nándi meg 1, örülök ha van időm főzni nekik… igy ez a módszer kilőve.
Még tettem egy rövid próbát a 90 napos diétával, de a gyümölcsnapon rosszul voltam, meg a szénhidrát napon is… aki kicsit is érzékenyebb a vércukor ingadozására, annak szerintem ezek tiltott napok… szóval , nem jött be, a vizes napon legkésőbb úgyis feladtam volna….:))) mert ha nincs siker, vagy túl sok a nehézség, akkor berry lelép, feladja… a kudarcot NEM tudom elviselni… (én az a tipus vagyok, aki bele betegszik, ha nem nyer a társasjátékban…, tudom, ciki, de ez van. 🙂 )
A böjt meg a méregtelenités abszolút nem nekem való…
Én éhenkórász vagyok, és tényleg rosszul leszek, ha csak az esélye fennáll, hogy nincs lehetőségem enni akármikor… pl. kirándulásra mindig kell vinnünk nasikat, vagy bármit… különben hiszti van!:)))
szóval ez a fogyókúra életmód McKenna szerint abszolút nekemvaló… már csak a kitartás kell hozzá…
ha éhes vagy, egyél
2009 február 15. | Szerző: berryblue
Egyél úgy, mint a vékony alkatú emberek!
A vékony alkatú (nem az anorexiás modellekre gondolunk) embereknek ritkán jut eszükbe az evés, kivéve olyankor, amikor valóban éhesek, és elképzelik, hogy mit ennének a legszívesebben. Alapvetően négy aranyszabály van, amelyet ők mindannyian ösztönösen követnek. És neked is ezt kell tenned.
1. Akkor egyél, amikor éhes vagy!
A beidegződés az egyik fő irányítója annak, mikor eszünk. Az a szokás, hogy csak az előre meghatározott napszakokban étkezünk, az egyik fő bűnös abban, amiért figyelmen kívül hagyjuk és felülbíráljuk a testünk alapvető bölcsességét.
Azzal, hogy következetesen felülbíráljuk szervezetünk élelem utáni vágyának természetes jelentkezését, megváltoztatjuk az anyagcserénket. A gyors anyagcsere napközben több kalóriát éget el, de ha az éhségérzet jelentkezésekor nem eszünk, az anyagcserénk lelassul annak érdekében, hogy a test energiát spóroljon.
Azzal, hogy nem eszünk akkor, amikor éhesek vagyunk, a tudatalatti gondolkodásunkban hibás mintákat állítunk fel az élelemmel kapcsolatban. Ez az ételekkel összefüggésben megjelenő enyhe feszültség erőteljes neurokémiai változásokat eredményez az agyban, ami téves éhségérzetet, valamint sóvárgás- és habzsolás mintákat hoz létre. Ezzel beindul egy ördögi kör: minél kevésbé bízunk a testünkben, annál kevésbé megbízhatók a jelzései.
| Testünk alapvető bölcsességének visszaállítása érdekében csupán annyit kell tennünk, hogy akkor eszünk, amikor éhesek vagyunk! |
DE HOGYAN FOGOK IGY LEFOGYNI?!?!?
úgy már nehezebb, hogy csak akkor egyek, amikor éhes vagyok…
azért betegen elég nehéz volt
2009 február 27. | Szerző: berryblue
az nem is olyan egyszerű, ha éppen semmi izt nem érez az ember, és amúgy sincs sok étvágya a betegség miatt… szóval néha “kötelességből” vagy “megszokásból” ettem az elmúlt két hétben, izeket pár napja kezdek érezni újra… szóval nem volt nagy élvezet az evés, de ettem, tudom, hogy nem igy kellett volna, de azért figyeltem ne legyen sok, és azt ettem, amit megkivántam, még csokikát is, néha muszáj… 😉
ráadásul kezdek stresszes lenni, kedden utazunk haza Magyarországra egy hónapra… szóval most biztos több lesz a nasi, otthon meg a jó magyar koszt… nyamm, nyamm, nem fogok ellenállni, amit megkivánok megeszem… csak birjam abbahagyni, ha már nem vagyok éhes, ez lesz a nagy kihivás erre a hónapra…
remélem még lemegy azért pár kiló ezalatt az idő alatt is…
Oldal ajánlása emailben
X